Ennyi évesen vagyunk a legmagabiztossabbak

Cikk forrása: www.bien.hu, Írta: Szabó Erzsébet 2025.03.16. 

Sosem agyaltam még azon, a kortársaim vajon pont annyira magabiztosak-e, mint én. Az önértékelésre mindig egyénfüggő kérdésként gondoltam, pedig kiderült, hogy erre a fontos tényezőre igen nagy hatással van az életkorunk.

Az Orth, U., Erol, R. Y. és Luciano, E. C. által készített, 2018-as metaanalízisben azt vizsgálták, hogyan alakul az önértékelésünk 4 és 94 éves korunk között.

Szárnyaló és stagnáló tendenciák

A kutatásban rengetegen vettek részt, nagyon széles spektrumon. Csaknem 165 000 felnőtt és gyermek adatait vizsgálták 4 és 94 év között. Az eredmények alapján kiderült, hogy az önbizalmunk gyermekkorban, 4 és 11 éves kor között folyamatosan emelkedik, majd következik a kamaszkor, amikor kicsit elbizonytalanodunk magunkban. A felmérés szerint ilyenkor sem csökken az önbizalmunk, legalábbis az átlagot tekintve nem, inkább a stagnálás jellemző. Ahogy a kamaszkor egy kicsit lecseng és megkezdődik a középiskola a felnőtté válás küszöbe, ismét növekedni kezd az önértékelésünk. Sőt, mondhatjuk azt is, hogy a korábbiakhoz képest egyenesen szárnyalni kezd – egészen 30 éves korunkig.

Sokan azt gondolják, hogy itt a csúcs, a 30 éves kor a fordulópont, és sok szemszögből valóban az. A szerencsések ekkorra elérik az első néhány, korábban kitűzött és nagyon fontos céljukat. Érthető módon, minél több célt sikerül teljesíteni, annál nagyobb mértékben növekszik az önértékelés. A többség ennyi idősen már tisztában van az értékeivel, sikereivel, megtapasztalta azt is, hogy a kemény munka, a befektetett energia kifizetődik. Egyúttal könnyű belecsöppenni egy pozitív spirálba: minél több sikert érünk el, annál magabiztosabbak leszünk. A nagyobb önértékeléssel egyre komolyabb feladatokba vágjuk bele a fejszénket. Ez jól hangzik, és még jobb, hogy a felmérés szerint koránt sincsen vége a fejlődésnek akkor, amikor betöltjük a harmadik X-et.

Meddig tart az idilli állapot?

Az arányokat tekintve, 4 és 11 éves kor között 0,34-al, 15 és 30 között 1,05-dal nőtt az önértékelés, 30 felett viszont 1,30-dal. Ez azt jelenti, hogy felnőttkorban magasabb arányban tudjuk növelni az önértékelésünket, mint fiatalon. Csodálatos tény, hogy ez egészen 60 éves korunkig így is marad, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem a felnőtté válás küszöbén vagyunk a leginkább tudatában az értékeinknek.

A kutatás alapján ezt követően, tehát 60 és 70 éves korunk között már csökkenő tendenciát mutat ez az állapot. Sajnos itt megszakad a pozitív statisztika, 70 éves kor felett, egészen a vizsgált 94 éves korig lassan, de folyamatosan csökken az önértékelés. Ez persze érthető, hiszen a többség időskorában már mások segítségére szorul, különböző betegségektől szenved, kevésbé aktív, nem csoda, hogy ez egyáltalán nem erősíti az önértékelésünket.

Mi és hogyan befolyásolja még az önértékelésünket?

Az önértékelésről tehát elmondhatjuk, hogy a korai és késői gyermekkorban növekszik, serdülőkorban állandó marad (de fontos, hogy a feltételezésekkel szemben nem csökken), fiatal felnőttkorban erőteljesen növekszik, középkorú felnőttkorban tovább növekszik, 60 és 70 év között csúcsosodik, majd idősebb korban csökken. Mivel ez a kutatás egy metaanalízis volt, összesített, átfogó eredményeket tartalmazott. Ennek fényében a kutatók magabiztosan jelenthették ki, hogy a nem, az ország, vagy éppen az etnikai hovatartozás sem befolyásolta azt, amit a korunk diktált. Bár az éveink számára a legkisebb hatást sem tudjuk gyakorolni, a statisztikák szerint a világ minden pontján hasonlóképpen magabiztosak vagyunk, mint kortársaink.

Annak ellenére, hogy a kutatók kiemelték, alapvetően az életkorunk az, ami meghatározza az önértékelésünket, fontosnak tartották megjegyezni, hogy az önbecsülés nem az egyén megváltoztathatatlan jellemzője. Az emberek változnak az idő előrehaladtával, de nem csak azért, mert egyre idősebbek. Az önértékelésünk ráadásul attól függően is változhat, éppen hogyan alakul a sorsunk, milyen kihívások elé nézünk. Az iskolai sikerek, a munkahelyi konfliktusok, vagy éppen a tragédiák, a családi nézeteltérések értelemszerűen ingadozásokat okoznak az önértékelésünkben. Ugyanígy hatást gyakorol ránk a szerelem, a gyermekáldás, vagy éppen a betegségek.

Mindenesetre van még mit kutatni a témában, mert az önértékelés kialakulásának mintájára vonatkozó fontos kérdések még mindig megválaszolatlanok.